Sziasztok,
Néhány mondatra én is bejelentkezem a kisgömb utcai rehabilitációs intézetből.:-)
Reggel kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy amennyiben lenne ablak a fürdőszobán, akkor sem látnám fogmosás közben a tátra havas hegycsúcsait. Jó hír viszont, hogy azóta újra megtanultam járni, bár még fogni kell a kezem..:-)

Ami kimaradt a többiek beszámolójából:
1. nap: az időjárási viszonyokra hivatkozva egész nap welcomedrinkeltünk:-)

2. nap: felugrottunk megnézni a kilátást a 2450 m magas nagyszalóki csúcsról.:-) 1200 m-ig felvonóval, onnan pedig a királynő védelmére kirendelt közel ötven fekete ruhás, felfegyverzett rendőr szeme láttára mindannyian átbújtunk a szalag alatt - a kijelölt turistautvonalat levágva egyenesen fel a nyakig érő bozótban a sípálya tetejére, így mindjárt hatalmas előnyre is tettünk szert a felhőtengerrel szemben, amit magunk mögé
utasítva, ragyogó napsütésben, feltűrt naciban, egy felső aláöltözetben (Árpi persze a legvastagabb, de nagyon szép sínadrágjában) és napszemcsiben néhány (száz) óra leforgása alatt megtettük fölfelé, ÉSLEFELÉIS!!! azt az 1200m szintet. A jól megérdemelt sztrapacska és egy kis welcome drink elfogyasztása után aznap már nem volt túl nagy vircsaft a szálláson.

3. nap: hosszú vonakodás után végülis mindenki behajlította a lábát/ráült a WCre/lejött a lépcsőn, amitől felbátorodva mindjárt másztunk is 500 m-t létrákon, sziklákon, patakon, vízesésen keresztül a szlovák paradicsom szurdokvölgyében. csodaszép volt, bár lefelé már mindenki nagyon hiányolta az otthonhagyott bicókákat. Na a végére már Árpival és Ködmönnel nem is bírtuk tovább, így rövidebb utat találva - a meredek hegyoldalon
csúszvamászva jutottunk el az első kocsmáig. Sztrapacskával/rántott sajttal telitöltött pocakkal térve vissza a szállásra, néhány liter welcome drink elkortyolgatása mellett hajnalig csapkodtuk a  kártyalapokat.

4. nap: szerencsére az egészéjszakás nevetés okozta izomláz a hasunkban egész jól elnyomta  a fejfájásnkat és Árpiékat lebeszélve a 85B-sekkel megálmodott wellnesspancsiról, másztunk inkább még 300 m szintet a vízesésekhez, ahonnan lefeléjövet ismét konstatáltuk, h IMÁDUNK BICIKLIZNI!!!!!!!!!!!!!!!!

Remek 7vége volt!!!
Kaptunk két hetet, h az afterpartyra megtanuljak sztrapacskát főzni, a keleti szektor meg UNOZNI..:-))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.