5en happyztünk a Kozmán (Nata, Andi, Nomád, Zaki és én), plussz csatlakozott hozzánk László János is.
Hogy milyen is volt?
Zakival és LJánossal megnyomtuk egy kicsit jobban, Nomádék meg bulizósabbra vették. Részünkről elég nagy volt az aszfalt undor, így a vegyítettük a gyalogos és mtb-s 60-as távot és ezzel minimalizáltuk a kőolajipari származékon megtett utunkat. Plussz hogy tuitira egyedi legyen atúránk az elején Prof vezetésével hozzáadtunk még egy plussz kilcsi. Mondta is, hogy nem szeret kétszer ugyanazon úton menni... betartotta... Szóval... Csákvárról egy nagy csapatban indultunk el (7:20) és gyorsan meg is növeltük a távot, mint ahogy azt már említettem. Az Öreg tölgyek után extrém hegymászásba kezdtünk a hátunkon bicajjal, de nem volt mese felmásztunk a Kőbánya hegyre és a Báracházi barlangnál begyüjtöttük első pecsétünket, kaptunk egy csokit és elindultunk Gánt felé.

Itt tértünk át először a gyalogútra és a zöld háromszögön egy oltári jót tekertünk. Kár lett volna kihagyni, majd Gánt, kettes EP és begyúrtuk a fejünkbe a kapott 2 fánkot. Bevártuk Nomádékat, de ők a sörözés mellett döntöttek, így mi elindultunk Kőhányás felé a kék kereszten (újabb aszfaltundor volt). Innen szerencsére a bicajos út is a természetet választotta, csak Vérteskozmán belül volt némi nemtetsző útfelület, de esélyünk se volt alternatív megoldásra. Az EP-n hagymás zsíroskenyér és tea kárpótolt minket, így elfelejtettük minden bánatunk addig míg újra el nem indultunk, mert egy kis szakaszon a tovább megegyezett az idejövettel. Ezen a szakaszon integettünk egyet Nomádáknak, majd irány a Gesztesi vár. AZso és NemIst tavalyi kedvenc emelkedőjét hanyagolva a túloldalról nem i bicajtolással egybekötött hegymászást tartottunk Zakival, azzal a nemtitkolt céllal, hogy felderítsük a terepet mielőtt lefelé megpróbáljuk 2keréken teljesíteni. A pecsét után meg is próbáltuk, de csak korcsolyázással egybekötött száguldás lett avvége a részemről a végén majdnem egy repülő hollandival, de a kombinációba hiba csúszott és maradtam nyeregben. A kék kereszten egy klassz kis emelkedő várt minket, én biztos ami biztos dobtam egy hátast, nehogymárezmakimaradjon alapon. Mátyáskút, majd irány Vitányvár. Zakival megint próbáltuk kicsit terepezni, de vesztünkre, mert a választott úttávolodott a célszerűtől. Egy erdőderbivel visszatértünk a hejes útra és a kéken repesztettünk egyet tovább. Természetesen mindenkinek elkerülte a figyelmét a Rockenbauer emlékfa, sebaj idén is belinkelem a képet... Ja azt eddig nem írtam, hogy este kicsit esett az eső és némileg csúszott néhol az út, így a véghajrát a vár felé már félig meddig tolva tettük meg. Én némi happybike prpaganda, majd indulás tovább, nagy repesztés, majd egy hegymenet, majd megint repesztés megint hegymenet, egy pici szint és meg is érkeztünk Körvélyespusztára. Némi kaja után irány tovább hol föl hol le gonosz módra úton és a végén egy nagya zúzás útán elértük a Farkastorkot. Zaki filózott az evésen, de mivel közelinek éreztük a másodszor is érintendő zsíroskenyeres EP-t így továbbindultunk. Aszfaltzúzás,fúúúúúúúúúúúj, aztán véletlenül átkeveredtünk a gyalogösvényre, így beleadtunk még egy kis szintet meg távot is és újra elértünk kedvenc EP-énkre. Itt valaki megkérdezte tölünk, hogy hol volt sár, mert mi Zakival elég bekoszolódtunk. Na ja, belementünk pár friss tócsába, hogy olyan igazi mindenen átgázoló bicajosnak nézzünk ki. Nagy zaba után, jött a szokásos föl le, de ez most a kaja után nagyon nem esett jól, az EP meg nem akart közeledni. Amikor már azt hittük, hogy nem lesz már fel, még mindig jött egy, majd egy nagy murvás száguldás után végre meg lett a Koltó-hegy alja és ezzel az EP is. Innen egy aszfalt és be is értünk a célba. Oklevél, kitüző, majd irány haza... A céltól távozóban még útbaigazítottunk egy futó túrázót aki éppen rossz irányt vett a moint kiderült cél felé, mert mi azt hittük, hogy megy még egy kört... Hogy mikor is értünk be? 14:17 Szép volt, jó volt... jövőre jó lenne, ha többen lennénk... Képek is lesznek...