A túra több mint jó volt: A szuper jelző illene rá.
Az idő remek, a társaság jókedvű (amibe Jan Becher is besegített picit)
A szurdok megint új arcát mutatta, pedig jó sokszor jártam már itt. Soha
soha nem lehet megunni. .... hogy egy slágert idézzek.

A várt hó helyett csodaszép jégszobrokat formált a természet. Ez a haladást
is megnehezítete ugyan, de végül leküzdöttük. A létrákon való közlekedés sem
okozott gondot végül senkinek.

A csúcsra érve erőnlét alapján végül 3 csapatra bomlottunk.
Talán a Becher hatására, vagy a reggeli Kavinton bevételének elmulasztása
miatt kicsit rossz irányba indultunk a Hernád áttörésben Karesszal és
Szabival. Pontosabban pont ellenkező irányba indultunk mint kellett volna.
Ezt eléggé benéztem, pedig vagy 10* jártam már itt.

De végülis megérte mert nagyon jó móka volt a viz fölött 5-10 méterrel a
sziklafalba fúrt fémtálcákon egyensúlyozni.
A túra egyik csúcspontja volt, amikor kőzáporral szétbombáztuk a folyón
megfeneklett jégtáblákat is.
Sötétedésre pont visszaértünk az autókhoz.

Esti levezetés: Sztrapacska, sör koffola, baccardi, KO. Aztán Másnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.